Kányádi Sándor
Vajon
vajon ha anyatej helyett
ha édesanyám emlői helyett
dadaemlőn vagy éppen
póttejen cseperedtem
volna karonülővé
ágaskodtam volna emberré
ó vajon akkor is
így harapnék a jussomért
a jussunkért vajon
(1977)
Juhász Gyula
Mindig velem
Én emlékszem, már játszottunk együtt mi
Nagyon régen és nagyon messze, messze.
Nem Anna voltál, nem is volt neved még
És akkor is a végén szomorúan
Elváltam tőled és e földre jöttem.
És gondolom, fogok még játszani
Aranyhajaddal, bársony vállaiddal,
De akkor is, a végtelen ködén át
Egy régi válás rémlik majd felém még,
Egy régi név, egy régi szomorúság.
(ÚJ KÖNYVEMET TEGNAP ELKOBOZTÁK)
Új könyvemet tegnap elkobozták, Emlékszem én! egyszer a tizenhétéves Majd fölébredek én is! kedvesem arany |
Ady Endre
FÖL,FÖL URAM
Gebhardt Ferencnek küldöm szeretettel. |
Kihálom a testem és lelkem,
Kinyargalom rest magamat,
Valami tán marad,
Vagy tán nem is marad,
De nem marad vágytalan órám.
A titkos Élet szívvel szór rám
Fényekkel toldott fényeket,
Csak neked,
Csak neked élek, csak neked,
Vágy és anyádnak, aki: Élet.
Néha-néha úgy-úgy elszéled
Dölyföm, rangom, nevem, hitem
És semmiben,
Már-már semmiben
Sem bízok és szünök valómban.
Föl, föl, Uram, nem mindig jóban
Adódik az elélnivaló.
De élni: ez a jó
S úgy jó, ahogyan aki él
Álmomban, tettben vagy csak szóban.