Ismeretlen költő

Szerelem

 

Ember felett embertelen

Rejtegetett feledt elem!

Gyere elé Megkeresden

Elméddel és erejeddel

Rengeteget feledtess el!

 

 

 

Kányádi Sándor

Aki fázik

 

Aki fázik, vacogjon,
fújja körmét, topogjon,
földig érő kucsmába,
burkolózzék bundába,
bújjon be a dunyhába,
üljön rá a kályhára -
mindjárt megmelegszik.

 

 

Gondos Otthon 

Szabó Stefánia verse 

 

Napfény járja át e tájat 

szerelmet ad jóbarátnak. 

Így van ez már ezrek óta 

Erről szól e kedves nóta. 

 

Lágyan hajló termékeny föld 

völgye altat, dombja ököl, 

erdői a rengetegnek, 

vizei a fergetegnek, 

szelíden nevelik fel 

gyermekét az Embereknek.  

 

Mutat csodát, kőből rakva, 

halomra vagy nagy magasra, 

mutat odút, rengeteget, 

rejtekutat üldözöttnek, 

ételt ad az éhezőnek, 

gyógyulást a sebesültnek. 

 

Mert gyógyír van itt fűben-fában, 

távolvivő meglátásban, 

minden egyes légvételben, 

Itt az otthon, fenn a Bükkben.

 

 

2015. április 11. 

 

 

 

 

 Ismeretlen költő

Jelen

 

Hogyha szépen

Elindulok,

Mefejtem biz'

az álmodot.

Megfejtem és megértem

mennyi sebbel egészen

kellett élned,

hogy megérjed:

Szeretve élj mától végig

Elfelejtve bajt, a régit.

Mert

símogatom arcodat,

mint lágy virágot a Nap,

mint

asszony arcát selyemkendő,

mint jelent boldog jövendő.

Vállamra

hajthatod fejed,

Karomba

karod temetheted.

Erőm emel, 

mert akarom,

Vége búnak,

Veled vagyok.

Mert

Szeretlek kedvesem,

szeretlek tégedet.

 

 

 

Tóth Árpád

LEVÉL

 

Ha ez a levelem megérkezik,
Édesem, gondolj rám egy kicsit.

 

Képzelj magad elé: szivarozgatok,
Fáradt vagyok és csendes és nagyon elhagyott.

 

Azt gondolom, maholnap meghalok,
S azt is gondolom, nem kár, ha meghalok.

 

Elküldöm neked ezt a levelet,
De nem mint régen: csevegni veled.

 

Tudom én, kopott rongy már a szavam,
Jaj, hogy kényes szavam is odavan.

 

De kell, hogy mégis írjak teneked,
Kell, hogy búsan nézd e bús jeleket.

 

Felszakadó sírásod kell nekem,
Szivarozgatva tűnődni ezen.

 

Gyilkosság ez, gyilkosság ez, tudom,
De lásd, egyedül kínlódom nagyon.

 

S szívemnek jólesik ez a kis meleg:
Hogy még valaki felsír, ha izenek.

 

 

 

Csokonai Vitéz Mihály

A méhekhez

 

Kis méhek! kerteken,
Mezőkön, berkeken
     Mit futtok sok veszéllyel?
A friss forrásokra,
Az új virágokra
     Repkedvén szerteszéjjel?

Mennyi sok munkával
És időjártával
     Gyűjthettek egy kis mézet?
Szálljatok Lillára,
Az ő szép szájára
     Vénus sokat tetézett.

Jőjjetek: s úgy nem lész
Olyan sok s édes méz
     Sehol, mint a tiétek.
Jőjjetek: s úgy nem lész
Olyan boldog méhész
     Sehol, mint a tiétek.

 

 

 Vass Albert

Dal

Mikor az első csókot adtad:
már az ősz osont a fák alatt,
Kapirgáló szelek kutattak
avar-homályban árnyakat;

A fákra ráhajolt az este,
s az est meséje régi volt...
csókunkat fák közül kileste,
és kacagott a régi hold;

Felettünk fényes csillag égett,
s két csillag volt a két szemed...
beléje néztem: vissza-vissza nézett...
és bíztatott és kérdezett...

Szellõt üzent az esti távol,
és azt üzente: Csend legyen...
S a hervadás-erezte fákról
lekacagott a szerelem.

 

 

Petőfi Sándor

RÓZSABOKOR A DOMBOLDALON

 

Rózsabokor a domboldalon,
Borúlj a vállamra, angyalom,
Súgjad a fülembe, hogy szeretsz,
Hejh, milyen jól esik nekem ez!

Lenn a Dunában a nap képe,
Reszket a folyó örömébe',
Ringatja a napot csendesen,
Épen mint én téged, kedvesem.

Mit nem fognak rám a gonoszok,
Hogy én istentagadó vagyok!
Pedig mostan is imádkozom....
Szíved dobogását hallgatom.

 

 

 

Saját Honlap Ingyen

Oldal: SZERELEM
MINDEN NAPRA EGY VERS - © 2008 - 2024 - vers-neked.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat